Ha már elvesztünk a bibliai alakok nevét viselő kis utcácskákban, bizonyára könnyebben bele tudjuk élni magunkat a krakkói zsidóság múltjába… az első írásos emlék úgy 700 éve tesz róluk említést, de valójában régebben élnek Krakkóban. Csakhogy, nem az általunk oly kedvelt Kazimierz városrészben, mert azt ekkor épphogy csak megalapította III. Kázmér király, hanem a belvárosban. Kázmér királyról egyébként még érdemes tudni, hogy kiterjedt jogokat adott a zsidóknak, és például ő már nem gyanúsítgatta őket keresztény vér áldozásával. Aki pedig kővel dobálta meg a zsidó iskolát, azt megbírságoltatta. Egyszóval felvilágosult uralkodó volt.
A belvárosban sok zsidó emléket már nem találunk, de azt például jó tudni, hogy a Jagelló-egyetem történelmi épülete, a Collegium Maius is eredetileg zsidó kereskedők tulajdona volt, tőlük vásárolta meg a kincstár. 1495-ben azonban a nagy tűzvész után János Albert király kiűzte a zsidókat a várfalak közül, mondván, hogy ők gyújtották fel a várost. Nyilván akkor is megkérdezték páran, hogy a gazdag zsidó kereskedőknek vajon miért érte meg felgyújtani a várost, de úgy látszik, találtak meggyőző érvet. A zsidók mentek tehát, Kazimierzbe, és itt is maradtak egészen a 1867-ig, ami után ismét szabadon költözhettek a város más részeibe is.
A legjellemzőbb zsidó városrész persze mégiscsak Kazimierz. Itt van az egyik legnagyobb középkori zsinagóga Európában, a Stara (Régi) Zsinagóga, amit Prágából érkező zsidó építőmesterek emeltek – ők az 1389. évi prágai pogrom után menekültek ide. A prágai kapcsolat egy másik zsinagógánál is megjelenik: az Izsák Zsinagóga építtetője, egy Izsák Jakubovics nevű kereskedő álmot látott, abban pedig a prágai Károly Híd alá elrejtett kincset. Több se kellet neki, felkerekedett, a száztornyú fővárosba utazott, és lázasan keresni kezdte a kincset. Egy arra járó prágai megszólította, és miután Jakubovics elmesélte neki az álmát, ő elnevette magát és azt mondta: én ugyanezt az álmot láttam, csakhogy a kincs egy krakkói zsidó kereskedő kályhája alá van befalazva! Jakubovics hazautazott, és természetesen meglelte a kincset a tulajdon kályhájában. A meggazdagodott kereskedő pedig hálából zsinagógát emelt, amit ma Izsák-zsinagógának hívunk.
A krakkói zsidóság története nem csak más európai városokba nyúlik át, de a Visztula túlpartjára is: Podgórze negyed is kedvelt lakhelye volt a zsidóknak – ma is áll itt az impozáns, téglából épült Zucker-zsinagóga (galéria működik benne) és felkereshetjük a régi zsidó temetőt is – bár a náci pusztítást csupán egyetlen sír élte túl. Ebben a negyedben volt ugyanis a krakkói gettó, ahonnan aztán Plaszow koncentrációs táborba szállították át az áldozatokat. Ennek állít emléket a Fehér Sas patika (Apteka pod Orłem) múzeum – itt volt Tadeusz Pankiewicz a gettóban is működő patikája, ahol segítette és mentette a zsidó lakosságot. Szintén a közelben találjuk meg Oskar Schindler gyárát, ahol szintén több mint ezer embert mentettek meg a biztos pusztulástól. A negyedben ma is több helyen megmaradtak még a gettó falai.
Mit mondjunk? A krakkói zsidóság története időnként bizony cseppet sem szívderítő – a legjobb tehát amit tehetünk, hogy alaposan elgondolkodunk a történteken, és esetleg felmászunk a Podgórze főtere felett magasodó dombra, hogy rácsodálkozzunk a Wawel sziluettje mögé bebukó napra…
Valaha falak elzárta külön világ, később a lengyel zsidóság egyik legnagyobb központja, a náci pusztítás után bűnözők tanyája, ma pedig bohémtanya és turistaparadicsom. Igazán megér egy sétát, meg egy pár sört is.
Ha délelőtt tévedünk el a zsidónegyed főterére, a Plac Nowy-ra, bolhapiacba, kézművesekbe és jobbnál jobb kiülős kávémérésekbe futunk, délután pedig az evés és ivás ideje érkezik el, ami nem is ér véget hajnal előtt... már ezek miatt is érdemes felkeresni a még kicsit omladozó és pinceszagú negyedet, ami persze senkit ne tévesszen meg: ez már jó pár éve a vérprofi vendéglátás és a szupermagas ingatlanárak környéke.
Nem volt ez mindig így: miután a nácik gyakorlatilag teljesen kiirtották az addig egyik legnagyobb lengyel zsidó közösséget, a szocialista várospolitika ide költöztette a modern városrészekben kevésbé kívánatos elemeket, így egészen a kilencvenes évek elejéig nem volt ajánlatos éjszaka errefelé sétálgatni. Akkoriban kezdődött a Zsidó Fesztivál máig tartó sikersorozata, amit a szórakozóhelyek és a turisztika bummja követetett. Szerencsére arra mindenki rájött, hogy a műemlékké nyilvánított teljes kerületet nem érdemes felújítani, annál inkább megtartani a tizenkilencedik századi szegény-város imázst, így a negyed védjegye máig a tipikus krakkói lom-kocsma.
A zsidókat egyébként a XV. században zsuppolták át ide a központból, és 300 éven át falak mögé zárva éltek itt – már akkor sem túl jó körülmények közt. A tizenkilencedik századtól fogva megszűnt az elszigetelés a keresztény és a zsidó városrész között, és a zsidóság jelentős része másfelé is költözött – például a későbbi gettó Podgórze negyedbe. Kazimierzben az ortodox és többnyire szegény lakosság maradt, a megmaradt műemlékek és az egész negyed képe is erről tanúskodik. A náci pusztítás előtt Krakkóban közel 180 (!) zsinagóga működött, ma ez a szám: kettő. A zsinagógák épületeinek jó részét lerombolták, vagy teljesen más célra használják a mai napig. A Kazimierz negyedből mindezek ellenére azonban mégis új élményekkel, és sokszor bizony nagy szomorúsággal távozhatunk, hiszen a városrész története cseppet sem vidám. Zsidók továbbra sem élnek nagy számban Krakkóban, bár egyre többször látni hagyományos öltözetben siető járókelőket Kazimierz utcáin, és az új visszatelepülők már számos kulturális intézményt hoztak létre.
Az egyik működő zsinagóga a XV. századi Remuh-zsinagóga, amely nevét a legendás és máig mágikus tisztelet övezte Moses Isserles (Remu) rabbiról kapta a nevét. A különféle korokból származó épület és berendezés a látogatók számára is megtekinthető, a zsinagógát bájos belső udvara és a temetője teszi különösen érdekes látnivalóvá. Istentisztelet szombaton és ünnepekkor. A másik ma is működő zsinagóga a XIX. századi, eklektikus Tempel-zsinagóga, de itt csak nagy ünnepekkor és különleges alkalmakkor tartanak istentiszteletet.
A Régi-zsinagóga (Stara Synagoga) Krakkó és egyben egész Európa egyik legrégebbi megmaradt szakrális zsidó építménye. Az első itt álló épületet a XIV. században emelték valószínűleg Prágából idemenekült zsidók, és ennek az első épületnek a gótikus formái ma is látszanak az azóta számos tűzvészen és átépítésen átesett, reneszánsz és gótikus elemeket ötvöző zsinagógán. A második világháborúban teljesen elpusztított épületet a 60-es évekre újjáépítették, és azóta a krakkói zsidóság történetét, életmódját és hagyományait bemutató múzeum működik itt – amely meglátogatására mindenképpen érdemes időt szentelni!
Szintén érdemes útba ejteni a Magas-zsinagógát, amely arról kapta a nevét, hogy a tulajdonképpeni templom az első emeleten található, alatta mind a mai napig bolt található. A náci megszállás alatt a berendezés nyomtalanul eltűnt, de az imaterem freskóinak néhány töredékét az utóbbi időben helyreállították, és ma a krakkói zsidóság életét bemutató fotókiállítást lehet megtekinteni benne. A földszinti boltban pedig minden bizonnyal a város legjobb zsidó könyvesboltja található, ahol minden együtt van: az óriási választék, a korhű enteriőr és a hangulatos klezmer muzsika. Ki ne hagyjuk.
Szintén látogatható az Izsák-Zsinagóga, amely a háború előtti Krakkó legnagyobb és legpompásabb temploma volt. A Kupa és a Popper Zsinagógákat pedig leginkább kiállítások, koncertek és más rendezvények helyszíneként használják.
Kazimierz hangulatát azonban nem csak a műemlékek adják, hanem az egész városrész arculata, amely éppen szegénységének köszönhetően megőrizte 100-150 évvel ezelőtti arculatát. A Szeroka (Széles) utca valóban egy főtér, melyen a két legszebb zsinagóga mellet a zsidó városháza is megtalálható. A turizmusnak ez a központja, olcsón nem itt fogunk enni. Érdemes végigsétálni az egyel párhuzamos Jakuba utcán is, itt omladozó házakat és a zsidó temető kőfalát találjuk, amelyek együtt igen poétikus hangulatot árasztanak. A fal melegebb időben szinte csábít arra, hogy nekidőlve sörözzünk, ami persze tilos, de… A negyed sétálóutcája a Jozefa, amelyen – főleg borúsabb időben és éjszaka– szintén 150 évet teleportálhatjuk magunkat vissza az időben.
A negyed mai főtere a PlacNowy, vagy csak Zsidó-tér. A négyzet alakú, középen körhintára emlékeztető apró piaccsarnokkal beépített tér a kávézó- és éjszakai élet valódi központja, körös-körül kocsmák nyílnak a házak alsó szintjén, és e műintézmények polipként kinyúlnak a környező utcákba is. Bátran kezdjük a délutánt kávéval vagy a hétvégi zsibvásár feltérképezésével, aztán hamar térjünk át a csapolt Żywiec sörre, málnás vagy gyömbéres szörppel dúsítva. Télen bátran ajánlható a forralt sör – mindenhol tudják, hogyan kell elkészíteni. Szintén „kötelező” programnak mondható a piacsarnok (ami egyébként a századvégi téglaépítészet egy kis gyöngyszeme) ablakaiból árult zapiekanka (melegszendvics) megvásárlása és elfogyasztása. Érdemes abba a sorba állni, ahol sokan várakoznak (tudják, miért teszik). A téren található kocsmák számosak tehát, mi itt a kedvenc és bátran klasszikusnak nevezhető Alkímiát ajánljuk – gyertyafényes és művészien füstös; a Tajemniczy Ogródot, ami egy „titokzatos kert”-be csábítja a vendéget; a Singert ami állítólag az első varrógépes hely volt…
Másnap még két dolgot érdemes megtenni: felfedezni Kazimierz óriási gótikus templomait és átnézni Podgórze negyedbe….
